Nyár volt…
– Az egyéjszakás szerelemnek nehezebb ellenállni nyáron, amikor a ruháinkkal a gátlásainkat is levetkőzzük – mondja Noémi, amikor a szokásos pénteki tornaóránk előtt erről kérdezem. – A barátnőmmel mentem két hétre nyaralni Spanyolországba – kezd bele a történetbe a szőke, karcsú, huszonnyolc éves lány, amikor végre eltűnnek a körülötte legyeskedő testépítő fiúk. – Tudod, üzletkötő vagyok, egész évben rengeteget dolgoztam reggeltől estig megállás nélkül. Magánélet? Szerelem? Az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára szerelmes. Gondolhatod, mennyire vártam a nyaralást. Végre egy kis változatosság. Félre ne érts, nem pasizni akartam. Persze megfordult a fejemben, mi lenne ha… mondjuk találkoznék egy jóképű fiúval. Harmadik nap a strandon megláttam Őt. Igazi spanyol macsó. Fekete haj, barnára sült bőr, izmos test. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. A vonzalom kölcsönös volt. Odajött, meghívott egy italra. Beszélgettünk, sétáltunk a parton, a naplementét már kéz a kézben néztük. Nem tudom, hogy a helyi borok tették, vagy a romantikus nyáreste, de egyfolytában arra gondoltam, ez a férfi kell nekem – mondja Noémi sokat sejtető mosollyal. – Hazautazásunkig minden este nála aludtam. Nem gondolkodtam, csak a szívemre, vagyis a… nem is tudom mire hallgattam. Én, aki korábban mindig azt mondtam, szerelem nélkül nem tudnék lefeküdni senkivel. Én, aki a megfontoltság példaképe vagyok. A szabadsággal a kapcsolatnak is vége lett. Nem kellett megbeszélnünk, nem búcsúzkodtunk, egyszerűen fölszálltam a repülőre. Itthon visszazökkentem a megszokott kerékvágásba. Nem keresem a kalandokat, de megint van önbizalmam, szépnek, kívánatosnak érzem magam.

Többet akartam
– Én sajnos nem tudok ilyen könnyen túllépni a dolgon – mondja Saci, a harmincéves titkárnő, a hasizomgyakorlatok közben. – Emlékeztek még Péterre? – Péter? Ő az, aki Brad Pitt és Einstein keveréke? – kérdezzük szinte egyszerre. – Ki ne emlékezne rá, kár, hogy csak hallomásból ismerjük, személyesen még nem találkoztunk vele. – Örüljetek neki – szomorkodik Saci. – Mert valóban jóképű és okos, csak nem ismeri azt a fogalmat, hogy érzelem. Túl későn jöttem rá, nem is értem, hogy lehettem ennyire naiv. Barátnője volt, amikor megismerkedtünk. Nem volt felhőtlen a viszonyuk, mert minden munkatársnőjével flörtölt, üzenetekkel, levelekkel bombázott minket. Előfordult, hogy az éjszaka kellős közepén felhívott – miközben a barátnője mellette aludt –, mert hallani akarta a hangomat. Ne nézzetek így rám, ennek nem dőltem be. Még nem. Aztán egyik alkalommal közölte, hogy vége. Kidobta a barátnője.
Találkoztunk néhányszor, én mindig megértően hallgattam, mennyire megviselte őt a szakítás, rájött, mekkorát hibázott. Jobban meg kellett volna becsülnie ezt a szerelmet, és így tovább. Néhány hét után kezdett jobb kedve lenni, azt mondta, tanult az esetből, most már tudja, hogy ki kell mutatnia az érzelmeit, és a következő nő milyen jól fog járni vele. Addigra teljesen beleestem. Esténként, egyedül az ágyban, arról ábrándoztam, talán én leszek az a szerencsés. Egyik este csörgött a telefon. Beszélgetnie kell valakivel, még mindig nincs túl a szakításon, feljöhet-e, kérdezte. Mire észbe kaptam, már az ágyban voltunk. Azt hittem, ilyen szenvedély csak a romantikus filmekben létezik. Nekem pedig akár minden éjszaka részem lehet benne. A hajnal azonban hideg zuhanyként ért. Nem szólt egy szót sem, felöltözött, és hazament. Azóta nem beszéltünk. Nem haragszom rá, soha nem ígért semmit, csak jól akarta érezni magát. Én is. De én nem csak egy éjszakára.

Tegyem, ne tegyem?

– Ezt nem mondod komolyan! Sajnáltatta magát, hátha megszánja valaki, és beengedi az ágyába? Hány nőnek játszotta el a szenvedő hős szerepét? – szól bele a társalgásba Heni, aki eddig a haspadokon fekvő srácokra koncentrált. – Mindig van nő, aki nyíltan kapható egy kis kalandra. Nem is olyan régen elképzelhetetlennek tartottam a szerelem nélküli szexet. Amióta másfél éve szakítottunk Balázzsal, nem volt senkim. Kezdetben nem akartam tartós kapcsolatot, szabadságra, levegőre vágytam. Most már megszoktam az egyedüllétet. Ki tudom cserélni a villanykörtét, tudok szögelni, tegnap megjavítottam a mosógépem. A gyengédség azonban egyre jobban hiányzik. Szinte minden jó pasi után megfordulok. Ismerek olyan férfiakat, akik bármikor hajlandók lennének egy kis kalandra. Valamiért nem tudom rászánni magam. A húgom szerint nem szabadna ennyit gondolkodnom. Élvezzem az életet, használjam ki a lehetőségeket, mondja. Nem tudom. Kicsit félek, mi lesz, ha beleszeretek az egyik „kalandba”? És mit szólnak majd az emberek?
– Nők! Mit kell ezen ennyit problémázni? – szól bele Pali, a segítőkész izompacsirta. – Az a baj, hogy mindent túlkomplikáltok. Még hogy szerelem nélkül nem jó a szex? Szerintem, ha szívetekre teszitek a kezeteket, ti is tudjátok, a nők sokszor csak rábeszélik magukat a szerelemre. Mert a múlt heti sorozatban láttátok, milyen csodálatos az igaz szerelem. Milyen mennyei érzés, találkozni a nagy Ő-vel. Igaz? Mennyivel könnyebb lenne mindenki élete, ha nem lennének romantikus filmek. Tudom, hogy nem egyszerű, hiszen vannak olyanok, akik elítélik a „kalandozó” nőket. A férfinak szabad, a nőnek nem. Nekem is vannak ismerőseim, akik szóban megvetik a könnyűvérű nőcskét, ugyanakkor azt gondolják, attól lesznek menők, ha minden egyes hódításukkal dicsekednek. Szerintem ez badarság. Alkalomadtán miért ne érezhetnénk jól magunkat? Egy mámoros nyári estén vagy egy hideg téli éjszakán nincs jobb dolog, mint összebújni valakivel. Csak úgy, az élmény kedvéért.


Kovács Vera


[LHP.HU]

vissza az előző oldalra | még több erotikus hír

Bónusz+ hirdetések:

Kiemelt hirdetések: